Hányszor mondjam még, hogy éleeek?

 Sziasztok!

Egy rövid helyzet jelentésre jöttem csak beugrani. A helyzet az, hogy teljesen felfordult az életem. Nem igazán szeretnék féárasztani senkit a magán életemmel, hogy mik miatt is szívódtam fel, de igazából az a lényeg, hogy itt vagyok, és lassan - de nem túl biztosan - túl vagyok nagybátyám, és papám elvesztésének a feldolgozásán is. 

Sokszor eszembe jutottatok - még ha van is itt bárki rajtam kívül -, meg a blog is, hogy létezik az éterben és még mindig gyönyörű Leah csodálatos munkája. Igazából szétnézve a blogger berkein, kissé megkopottnak láttam amúgy is, vagy csak azok nőttek fel, és tapossák a felnőttség egyáltalán nem punnyadásról híres, rögös útját, mint én. 

Szóval, igen még élek, szerencésre, és jól vagyok, szerencsére. Csak beköszönni jöttem, jelezvén, hogy nem tűntem el a süllyesztőben. Írtam már ezt? Tényleg, látszik, hogy kissé fáradt vagyok. XD Januártól kezdtem el dolgozni a könyvtárban, aminek nagyon örülök, mert végre van a barátomon kívül más motivációm is, hogy felkeljek, hogy alkossak, hogy az embereknek, akik segítséget kérjenek tőlem, örömet okozzak. Édesapám a minap elmondott szavait idézve: Mindegy, hogy milyen munkád van, csak élvezd, és annál gyönyörűbb nincs, ha ezzel a munkával másoknak is örömet tudsz szerezni. Hiszen a magad és mások boldoggá tétele a legfontosabb dolog a világon. Ugye milyen bölcs apukám van? Azért így, hogy ilyen kedves útmutatás mellett növögettem fel, ehhez nem is olyan nehéz tartanom magam. Hiba mondják, hogy nehéz és kellemetlen, és alulfizetett munka, én imádom. Imádom, mert kövnyek vannak velem, mert bejönnek az emberek, és van aki már tőlem kér tanácsot, imádom a besodródó gyerekeket is, a babázást, és csak úgy jó végre tenni is valamit a világon. 

Nem tudom, meddig maradok  könyvtáros, de minden pillanatát ki szeretném élvezni. Közben csinálom a tanfolyamomat, mert még céljaim között szerepel a válalkozás is, hogy független legyek, és önálló, hogy még többet segíthessek majd az embereknek. Kicsit rossz, hogy a munkaidő beosztás miatt lemaradtam vele, mert tökéletesen jól szeretném befejezni. Szóval szurkoljatok!

És ha nagy művek nem is igen kerülnek ki... Újabban elkezdtem megint olvasni. Nem mintha a könyvtérba lenne erre időm. Tényleg nincs! De valahogy  nem is vagyok a kedvtelenség és a kockulás indokolatlan mocsarába süllyedve. Még akkor se, hogy ha imádok játszani! 

Ennyi lettem volna, szóval Syntesia beköszön és elköszön. Talán még könyvekről is fogok hozni egy-két bejegyzést, mert... Mert nosztalgiázom, és mert régen is szerettem "kritikákat" írni. 

Adig is legyetek jók és vadak! :D