#GamesLab: Én és a játékok

Hey! 

Amióta csak lézengek ezen a földön, mindig is szerettem játszani. Igazából nem is tudom, hogy mikor kezdődött el, de arra egészen tisztán emlékszem, hogy nővérem mellett gubbasztok a nyári forróság volt akkor nyár közepén kemény 28 fok és már attól kinyúltunk közepette a szobájában, és bámulom, ahogy játszik. Egyébként ezt a sportot mai napig űzöm, szeretem nézni, ahogy a barátom, vagy az a kemény két darab videós akiket néha napján követek, jáccik.

Szóval. Nővérem és köztem 9 év van, így kicsit olyan, mintha a kilencvenes években nőttem volna fel, elég sok mindent ismerek az akkori korszakból a fura ecsethajú babákon keresztül a tamagochiig. Szóval nem igazán voltak idegenek nekem azok a játékok, amiket akkor nagyon szerettek. Így ismerkedtem meg az akkori, mostanra ősrégi World of Warcrafttal, ami egy felülnézetes stratégiai játék volt, és nagyon viccesnek találtam benne a trappoló orkokat, vagy az Age of Empires 1-et, na meg a legendás Wormsot. Egyébként apukám is érdekelte az ilyesmi, néha rá-ráfüggött egy furi tankos játékra, ami tök para volt.  Most pedig úgy gondoltam összeszedem azokat a játékokat, amikkel játszottam, és a szívemhez nőttek. 

#GamesLab: Dragon Age: Origins

 

Nos, igen. Egy nagy nevet hoztam. Egy nagyon-nagyon nagy nevet, ami kellően felrázta annak idején az RPG témát. Mondhatni egy klasszikus. És egy gyönyörűen megírt történet. Előre leszögezem, hogy ez a kis szösszenet, kellően elvakult lesz. Igazából írtam már róla értékelést is, a gremlinre, de valahogy bővebben is ki szerettem volna fejteni, hogy mit is jelent nekem ez a játék. 

Alapvetően egyik műfajjal sincsen bajom, mindegyik szerintem tud fejleszteni, a maga módján, még egy CoD is, bármennyire is nem értem, annak a lényegét. De én általában a történetírást nézem a játékoknál, mert nekem az a fontos. Egészen addig nem is lenne probléma a sokféle játékalapanyaggal, míg egy kiadó, míg egy játék célja és értelme abból nem kezd állni, hogy hogy húzza le a játékosról még többször és még többször a pénzt, hogyan csalja ki a gyerekekből azt, hogy egy csomót költsenek úgy egyes darabokban lévő online vásárásra, hogy azt a szülők se tudják. Igazából ez pedog részben a szülők felelőtlensége is. De elkalandoztam. Igen, ez rohadtul gyakran megesik velem.

De mitől is jó egy játék számomra? Ha van benne egy ütős, egyedi sztori. Ha elgondolkodtat. Ha megfogja  a kezem és behúz abba a világba. Ha nem vesz hülyére. Ha a kezembe adja az irányítást. És igen, a DAO a kezébe adja az irányítást, de úgy, hogy egyegytlen egy döntés is képes a végére úgy pofán vágni, hogy csak pislogsz. és én imádom a pofonokat, a libabőrt, azt hogy rávesz felelősségteljes döntésekre. És rávezet, hogy akárhogy is döntesz, minden mindenre hatással van, és a happy end is áldozatot követel. Mert a hős mindig megfizeti az árat, ugye?