ChillsLab: ismerkedés a PS-sel

 

No, helló!
Nem is olyan régen, amikor végül ismét játékmester lettem a Roxi FRPG-n, mert egyszer le kellett mondanom, de ez egy hosszú történet. Szóval, a kariknak az oldalon lehet aláírást gyártani, és egészen hosszú ideig, főleg az elmúlt 1-fél évben egyedül csinálta ezt a modi. 
Engem meg amúgy is érdekelt a dolog, meg akkor gondoltam, hogy miért ne próbáljam meg megtanulni? Szóóval elkezdődött így a PS pályafutásom, és őszintén szólva ez nagy haladás ahhoz képest, hogy 150x250 pixeles képeket vagdostam úgy az elmúlt... 2 évben. XD
Őszintén nem vagyok benne olyan nagyon-nagyon nagy tehetség, de gondoltam megmutatom nektek is, hogy mit alkottam meg. Néhány a saját karaktereimnek készült, néhány pedig csak úgy, mert modnjuk nem volt még a user karijának aláírása, vagy mert újat csináltam nekik. Vannak benne kifejezetten rosszak, meg egészen tűrhetőek is, de végül is azt hiszem némi fejlődést sikerült benne produkálnom. :D A képek közzül három saját karinak készült, kettő pedig más-más usernek. 

#GamesLab: Én és a játékok

Hey! 

Amióta csak lézengek ezen a földön, mindig is szerettem játszani. Igazából nem is tudom, hogy mikor kezdődött el, de arra egészen tisztán emlékszem, hogy nővérem mellett gubbasztok a nyári forróság volt akkor nyár közepén kemény 28 fok és már attól kinyúltunk közepette a szobájában, és bámulom, ahogy játszik. Egyébként ezt a sportot mai napig űzöm, szeretem nézni, ahogy a barátom, vagy az a kemény két darab videós akiket néha napján követek, jáccik.

Szóval. Nővérem és köztem 9 év van, így kicsit olyan, mintha a kilencvenes években nőttem volna fel, elég sok mindent ismerek az akkori korszakból a fura ecsethajú babákon keresztül a tamagochiig. Szóval nem igazán voltak idegenek nekem azok a játékok, amiket akkor nagyon szerettek. Így ismerkedtem meg az akkori, mostanra ősrégi World of Warcrafttal, ami egy felülnézetes stratégiai játék volt, és nagyon viccesnek találtam benne a trappoló orkokat, vagy az Age of Empires 1-et, na meg a legendás Wormsot. Egyébként apukám is érdekelte az ilyesmi, néha rá-ráfüggött egy furi tankos játékra, ami tök para volt.  Most pedig úgy gondoltam összeszedem azokat a játékokat, amikkel játszottam, és a szívemhez nőttek. 


Amikor elmúlik a tél - Egy {1860. június 17.}

Korhatár: 12+
Figyelmeztetések: néha idegesítő tizenévesek, hosszú helyszínleírások, és hébe-hóba repkedő sárkupacok, szóval nyakakat behúzni!
Terjedelem: kilenc wordnyi oldal
Zsáner: romantikus, és azt hiszem akár YA
Helyszín: Közép-Anglia; Harangvölgy (fiktív) és Fehér Rózsa (fiktív)
Zene: { o ; o }
Mi folyik itt?: Sarah boldog, ártatlan gyerekkorát éli Harangvölgy urának a birtokán. Apja gyakori távolléte miatt Sarah szabadon él és az unalmas tanórák között szívesen idegesíti a ház népét, ám egy napon nem várt vendégek toppannak be az ajtón, amik fenekestül felforgatják az addigi megszokott életét. 
Blabla: Öhm, igen, nincs könyvborítóm, de mindegy is. Ez a kép menő. Ahogy Abeth megjegyezte, hogy szívesen olvasná ezt a történetet (meg a többit is), úgy döntöttem, hogy okéé. Akkor nekiugrok, és legalább az Amikor elmúlik a telet akár ki is posztolhatnám, mert azzal úgy sincsen annyira nagyon sok gond, mert az úgy jó, ahogy hagytam, és midnen király vele. Aha. A nagy lóf....sörényt!  Szóval igen, nagyon sok mindent kellett ebben is átírni, újrafogalmazni, oldalról oldalra nyálaztam át, finomítottam a stílust, a leírásokat, a párbeszédeket  szépen átformáztam, és a többi, és a többi. és így sem tökéletes.
Blabla 2: Mivel eredetileg hosszú-hosszú oldalakat szántam fejezeteknek, mert nagy kreatívan most menő címek helyett csak bezsámoztam a fejezeteket Egy; Kettő - ugye milyen marha kreatív?, nagyon hosszú lett volna egy fejezetet ide beömleszteni. Így azt találtam ki, hogy bedatálok létezik ez a szó? egy-egy szakaszt, és töredékesen posztolom őket, hogy a ti szemetek pottyanjon ki, és olvasóbarát mennyisége legyen. Utóbbiról fogalmam sincsen, mennyire olvasóbarát, de az majd kiderül. XD 


Jó olvasást, és ne sajnáljatok kommentelni!

Történetek, amiket félbehagytam

Hm. Hát jól kezdődik, nem? :D Igazából sajnos túlságosan is az én kis világomban pörgetem végig a történeteket, amiket aztán sok időbe telnek kibontani őket, vagy egyszerűen nincs elég ötletem az elejétől fogva kidolgozni a karaktereket, a történetet, mert - egy lusta lajhár vagyok, még mindig - nincs időm, meg kedvem, és amúgy is már ezer másik ötletem van. 

Pedig az igazság az, hogy nagyon szerettem írni, mindegyik egy kis világ volt, ami ugyan úgy a szívemhez nőtt, mint bármelyik könyv, amit valaha olvasta. Nem kimondottan profi történetek, akad olyan is, ami túl bonyolult és nagy falat volt nekem is, de szerettem, jó volt írni. Igazából fogalmam sincs, fogom-e őket valaha is folytatni, kicsit idősebb lettem, máshogy látom a világot, valószínűleg újra akarnám őket kezdeni az elejétől fogva. Bár lehet most hogy így visszagondolok rájuk, elkap a nosztalgia és beletemetkezem megint az írásba. Bár egyelőre még mindig a Roxi fórumon élem az életem. XD