Amikor elmúlik a tél - Egy {1860. június 17.}

Korhatár: 12+
Figyelmeztetések: néha idegesítő tizenévesek, hosszú helyszínleírások, és hébe-hóba repkedő sárkupacok, szóval nyakakat behúzni!
Terjedelem: kilenc wordnyi oldal
Zsáner: romantikus, és azt hiszem akár YA
Helyszín: Közép-Anglia; Harangvölgy (fiktív) és Fehér Rózsa (fiktív)
Zene: { o ; o }
Mi folyik itt?: Sarah boldog, ártatlan gyerekkorát éli Harangvölgy urának a birtokán. Apja gyakori távolléte miatt Sarah szabadon él és az unalmas tanórák között szívesen idegesíti a ház népét, ám egy napon nem várt vendégek toppannak be az ajtón, amik fenekestül felforgatják az addigi megszokott életét. 
Blabla: Öhm, igen, nincs könyvborítóm, de mindegy is. Ez a kép menő. Ahogy Abeth megjegyezte, hogy szívesen olvasná ezt a történetet (meg a többit is), úgy döntöttem, hogy okéé. Akkor nekiugrok, és legalább az Amikor elmúlik a telet akár ki is posztolhatnám, mert azzal úgy sincsen annyira nagyon sok gond, mert az úgy jó, ahogy hagytam, és midnen király vele. Aha. A nagy lóf....sörényt!  Szóval igen, nagyon sok mindent kellett ebben is átírni, újrafogalmazni, oldalról oldalra nyálaztam át, finomítottam a stílust, a leírásokat, a párbeszédeket  szépen átformáztam, és a többi, és a többi. és így sem tökéletes.
Blabla 2: Mivel eredetileg hosszú-hosszú oldalakat szántam fejezeteknek, mert nagy kreatívan most menő címek helyett csak bezsámoztam a fejezeteket Egy; Kettő - ugye milyen marha kreatív?, nagyon hosszú lett volna egy fejezetet ide beömleszteni. Így azt találtam ki, hogy bedatálok létezik ez a szó? egy-egy szakaszt, és töredékesen posztolom őket, hogy a ti szemetek pottyanjon ki, és olvasóbarát mennyisége legyen. Utóbbiról fogalmam sincsen, mennyire olvasóbarát, de az majd kiderül. XD 

Jó olvasást, és ne sajnáljatok kommentelni! ♥

Történetek, amiket félbehagytam

Hm. Hát jól kezdődik, nem? :D Igazából sajnos túlságosan is az én kis világomban pörgetem végig a történeteket, amiket aztán sok időbe telnek kibontani őket, vagy egyszerűen nincs elég ötletem az elejétől fogva kidolgozni a karaktereket, a történetet, mert - egy lusta lajhár vagyok, még mindig - nincs időm, meg kedvem, és amúgy is már ezer másik ötletem van. 

Pedig az igazság az, hogy nagyon szerettem írni, mindegyik egy kis világ volt, ami ugyan úgy a szívemhez nőtt, mint bármelyik könyv, amit valaha olvasta. Nem kimondottan profi történetek, akad olyan is, ami túl bonyolult és nagy falat volt nekem is, de szerettem, jó volt írni. Igazából fogalmam sincs, fogom-e őket valaha is folytatni, kicsit idősebb lettem, máshogy látom a világot, valószínűleg újra akarnám őket kezdeni az elejétől fogva. Bár lehet most hogy így visszagondolok rájuk, elkap a nosztalgia és beletemetkezem megint az írásba. Bár egyelőre még mindig a Roxi fórumon élem az életem. XD

Mesék a liftből

 

Azt hiszem, a cím szolgál némi magyarázatot. Iagzából arra gondoltam lesz egy kis novella sorozatom. Vagy minek is nevezzem. Inkább anekdotának, vagy egypercesnek. 

Amióta játékmester vagyok a Roxfort oldalán, néha-néha kell némi humort is vinnem az ottani életbe. Van egy pletyka rovat, ahova írni kell néha, és midnenféle vicces hülyeségeket kitalálni, amik a diákok és a felnőttek életében megtörténhet. Természetesen tök félre értett és morbid dolgokat, amik korántsem fedik az igazságot. Ezt nagyon élvezem írni, és amikor az egyik részletet megmutattam az egyik ismerősömnek, ő felvetette, hogy írjak anekdotákat. Én meg most így az unalmas életem peremén, amikor gyomorideggel várom, hogy most visszaszólnak-e, vagy csak kidobtak ők is a kukába, mint az összes többi állásinterjú után, nincs is jobb dolgom, mint baromkodni és szétszórni magvas gondolataimat az internet földjén. 

Avengers Book Tag

Háát itt is vagyok. Egy borzalmasan gyenén sikerült állásinterjú után azt hiszem inkább belemenekülök a kavargó és gonosz kis gondolataim elől ebbe a Tag-be. Miközben elbújok egy takaró alá. Mert úgy láthatatlan vagyok. Szóval innen is naagyon szépen köszönöm A b e t h -nek, hogy kihívott rá, nagyon aranyos tőled, hogy gondoltál rám. És igazából még jókor is jött! :D

Őszintén nagyon nem emlékszem már arra, mikor is csináltam egyáltalán ilyen tag-et. Meg sajnos elég régóta nem olvastam úgy és annyit, mint ahogy szerettem volna, vagy terveztem, de azért még vannak "friss" kétezer éves élményeim. Azért még így van pár jó könyv a tarsolyomban, főleg hogy az utolsó évemben, az egyetemen egy kurzus miatt beleszerettem barátnőmmel a kortárs orosz irodalomba is, szóval remélem néhány olvasmányhoz kedvet kaptok. ^^

#GamesLab: Dragon Age: Origins

 

Nos, igen. Egy nagy nevet hoztam. Egy nagyon-nagyon nagy nevet, ami kellően felrázta annak idején az RPG témát. Mondhatni egy klasszikus. És egy gyönyörűen megírt történet. Előre leszögezem, hogy ez a kis szösszenet, kellően elvakult lesz. Igazából írtam már róla értékelést is, a gremlinre, de valahogy bővebben is ki szerettem volna fejteni, hogy mit is jelent nekem ez a játék. 

Alapvetően egyik műfajjal sincsen bajom, mindegyik szerintem tud fejleszteni, a maga módján, még egy CoD is, bármennyire is nem értem, annak a lényegét. De én általában a történetírást nézem a játékoknál, mert nekem az a fontos. Egészen addig nem is lenne probléma a sokféle játékalapanyaggal, míg egy kiadó, míg egy játék célja és értelme abból nem kezd állni, hogy hogy húzza le a játékosról még többször és még többször a pénzt, hogyan csalja ki a gyerekekből azt, hogy egy csomót költsenek úgy egyes darabokban lévő online vásárásra, hogy azt a szülők se tudják. Igazából ez pedog részben a szülők felelőtlensége is. De elkalandoztam. Igen, ez rohadtul gyakran megesik velem.

De mitől is jó egy játék számomra? Ha van benne egy ütős, egyedi sztori. Ha elgondolkodtat. Ha megfogja  a kezem és behúz abba a világba. Ha nem vesz hülyére. Ha a kezembe adja az irányítást. És igen, a DAO a kezébe adja az irányítást, de úgy, hogy egyegytlen egy döntés is képes a végére úgy pofán vágni, hogy csak pislogsz. és én imádom a pofonokat, a libabőrt, azt hogy rávesz felelősségteljes döntésekre. És rávezet, hogy akárhogy is döntesz, minden mindenre hatással van, és a happy end is áldozatot követel. Mert a hős mindig megfizeti az árat, ugye?

h e n l o h o o m a n

 

Nos itt is vagyok. Az első bejegyzésem. Igazából nagyon sokat agyaltam azon, hogy mi is legyen az első bejegyzésem. Mondjuk kezdhettem volna hatásosan azzal, hogy:

Fuck off, 2021. Nagyon-nagyon fuck off.

Mert hát nem kimondottan volt kellemes ez a pár hónap.  Iagzából, ha tehetném már most búcsúznék tőle, hogy elég volt belőled, köszönöm. De ahogy Madách is megondta a frankót: 

Mondottam, ember: kűzdj és bízva bízzál.

Szóval azt hiszem megfogadom az egyik kedvenc drámám és íróm tanácsát, és szépen beintek már most ennek az évnek. 

Na szóval, visszacsapva az első bejegyzés témájába, hát egészen furcsa újra itt lenni. Őszintén elég sokat kellett gondolkodnom az üdv szövegen oldalt, vagy azon, mégis mi a francokat írjak bele az egyes modulokba. Egy év kihagyás bizony sokat jelent, de azért előkapartam a maradék kreativitásomat. Már ha az értelmetlen halandzsa annak számít. XD Mondanám, hogy mire számíthattok, de nem mondom, mert magam sem tudom. Vannak ötleteim, történetekhez is, meg egyéb kis apró bejegyzésekhez is. Szóval azt hiszem valami majd csak kialakul. 

Mielőtt bezárnám ezt a felületet és posztolnék, szeretnék azért itt is bemutatkozni, mert hát úgy illik, azt hiszem. Szóval Syntesia vagyok, 25 éves és bölcsész. Azt hiszem mindent megtestesítek, ami ezzel jár: elvont, szeret magával beszélgetni, imád olvasni, a saját álomvilágában létezni. Szeretném megint élvezni a blogolást és az írást, kicist hiányzott ez a világ, szóval vigyázat mert robogok, és teleszemetelek megint mindent. Muhahah!