Hey!
Amióta csak lézengek ezen a földön, mindig is szerettem játszani. Igazából nem is tudom, hogy mikor kezdődött el, de arra egészen tisztán emlékszem, hogy nővérem mellett gubbasztok a nyári forróság volt akkor nyár közepén kemény 28 fok és már attól kinyúltunk közepette a szobájában, és bámulom, ahogy játszik. Egyébként ezt a sportot mai napig űzöm, szeretem nézni, ahogy a barátom, vagy az a kemény két darab videós akiket néha napján követek, jáccik.
Szóval. Nővérem és köztem 9 év van, így kicsit olyan, mintha a kilencvenes években nőttem volna fel, elég sok mindent ismerek az akkori korszakból a fura ecsethajú babákon keresztül a tamagochiig. Szóval nem igazán voltak idegenek nekem azok a játékok, amiket akkor nagyon szerettek. Így ismerkedtem meg az akkori, mostanra ősrégi World of Warcrafttal, ami egy felülnézetes stratégiai játék volt, és nagyon viccesnek találtam benne a trappoló orkokat, vagy az Age of Empires 1-et, na meg a legendás Wormsot. Egyébként apukám is érdekelte az ilyesmi, néha rá-ráfüggött egy furi tankos játékra, ami tök para volt. Most pedig úgy gondoltam összeszedem azokat a játékokat, amikkel játszottam, és a szívemhez nőttek.
Így hát, ilyen kellő alappal indultam meg a gamer világba, és bár most sem vagyok az a hardcore gamer, imádok néha leülni, és nyomkodni a billentyűzetet. És hozzátenném, hogy néhány játékkal igen csak le vagyok maradva, de becsületesen bevallom, az előző gépem már nem is bírta elvinni a 2014 utáni játékokat, és azért bő 5 évig hű társam volt a kis dell laptopom.
Emlékeztek a joystic-es korszakra? Én borzasztóan szerettem, azért mert egy kezet igényelt a kontrollerrel nem bírok, és tök kényelmes volt fogni, és nagyon aranyos játékkal játszottam, miközben joysticeztem. Tök menőnek éreztem magam, mintha egy scifiben lennék, hogy csak döntögetni kell egy nagy izét, meg markolni, és nyomkodni és történik az esemény. Ez egy perverz mondat.
Crock & Crock 2
Az egyik kedvenc játékom. Nagyon aranyos és imádom a grafikáját. Akkoriban ez menőnek számított asszem. Egy hátizsákos krokival kellett lennünk, akivel az egyre nehezedő pályákon átrágva magunkat meg kellett menteni a kis édes, bolyhos teremtményeket, a gobbókat. Halvány emlékeim vannak róla, de nagyon-nagyon szerettem, a kis vinnyogó ugrós hangját, és higgyétek el a kis mozgó, lebegő lávás vékony izéken kifejezetten nehéz volt irányítani a krokodilt a joysticcel. Az első részt azt hiszem nem sikerült végig vinnem, pontosan ezek miatt.
A második részét már azt hiszem kivittem, tök jó, élvezhető logikai játék volt, ahol már franc se emlékszik mit kellett csinálni, de nagyon élveztem, főleg mert tele volt gobbókkal, amik ugráltak és nagyon édesen cincogtak. És mivel a játék angol volt én meg akkor éppen hogy csak megtanultam olvasni, nem értettem belőle semmit. XD
Bugs Bunny: Lost in Time
Ezt a játékot imádtam, és emiatt egy kicsit sajnálom, hogy az új laptopomban nincsen lejátszó, úgy feltelepíteném megint. Szerettem Tapsi Hapsit, és az ő kis világát, szóval ezért is áll hozzám közel ez a játék. Na meg amiatt is, hogy végig tudtam vinni a saját kis kútfőm segítségével úgy, hogy egy betűt nem értettem angolul, és egyike azon kevés játékaimnak, amit tényleg kijátszottam. XD (Mert még nővéremnek se sikerült ejj, de büszke voltam magamra! XD)
Szerettem, mert logikai volt, és mert majdnem egy évet kellett azon agyalnom, hogy a fenébe jussak át az első! igen, az első pályán! Igen, annyira nem volt egyértelmű, pedig csak az összes kihívást teljesíteni kellett. Izgalmas volt találkozni a többiekkel, ugrálni az időben, teljesíteni a pályákat egyre ügyesebben és ügyesebben. És persze a végén nagyon is csalódott voltam, hogy vége volt.
A lovas játékok
Egyébként nekem baromira hiányzik a játékok közül az igényes lovas játék, és bár most megjelenőfélben van egy, és szurkolok is neki, hogy legyen meg a támogatás rá, mert nekem hiányzik. Szeretem a lovakat, hosszú évekig jártam lovagolni is. És általános iskolás koromban sok sok ideig voltam Pony Clubb tag, így játszhattam a StarShine és a StarStable összes részével, imádtam őket, imádtam lovagolni benne, kilogikázni a dolgokat és végig izgulni Lisa és a barátnőinek a történetét. A StarSatble pedig a félik open wordos világával megint csak a kedvencem volt.
És mivel barátnőm apukája sokat ment ki Németországba, így tudtam játszani az Abenteuer Reiterhof részeivel is. Nehéz volt, angol volt, de lovas, szerethető, és gyönyörű játék. Versenyezni kellett lovat ápolni és volt valami története is, de nehezen értettük meg ezt is, de elszórakoztunk rajta. Ilyen volt még a Táltos paripám 2, ami magyar szinkronnal! jelent meg, és szerintem nagyon szép és izgalmas játék volt, valamit a Lucinda Green féle is (azt hiszem ilyesmi lehetett a neve XD). Igazából ugyan arról szóltak nagyjából tréningezni kellett a lovat, ápolni, esetleg megmenteni a farmot, vagy csak versenyezni és tenyészteni. De bájos volt és kellemes.
Disneys Tarzan
Ezt képes voltam kihagyni. Ez egy olyan oldal nézetes, 3d-s játék volt, és nagyon menő, mert természetesen voltak benne a meséből imsert kisfilm átvezetők, zenék, és szereplők, nagyon élvezhető volt. Persze néha idegileg kicsinált, amikor a büdös nagy semmiben kellett tarzannal indákon ugrabugrálni, és kellően nyomasztó és sötét része is volt a játéknak. Szerettem benne megdönteni nővérem rekordjait. Bár nagyon nehéznek találtam, az utolsó pályát, amikor a gonosz ipse lövöldözött egyszerűen nem bírtam megcsinálni. Sose fejeztem be sajnos. Viszont rengetegszer nekikezdtem, hogy újra játszak vele, bizonyos pályák a kedvenceimmé váltak, főleg a bónusz részek, ahol csúszdéznimkellett, vagy ahol ott voltak az elefántok. Ki lehetett gyűjteni mindig tarzan nevét, meg ilyen majom rajzot is lehetett találni elrejtve a pályán, tiszta izgi volt.
Madagascar
Nem sok mindenre emlékszem belőle, de a játébpénzből amit a pályák után össze lehetett gyűjtei megvettem a lángoló patákat Martynak. Nem jutottam el benne túl sokáig, az rémlik, hogy a pingvinekkel hajót raboltam és vigyázni kellett, hogy ne vegyenek észre az emberek. Meg amúgy arra is, hogy potyogtak le a pókok, amikor nővérem játszott én meg belevisítottam szegény fülébe. Viszont élveztem, addig ameddig eljutottam, mert szerettem benne, hogy Marty patája lángol, ha szaladt. XD
Sims
Szerettem, és bár az első kimaradt az életemből a kettest nagyon éltem a fentebb említett barátnőmmel, akkor még kölcsön játékot is tudtunk a gépre telepíteni, így mivel neki megvolt az összes kiegészítője, így nekem is. De aztán a gépet amin rajta volt újra kellett rakni apum meg nem nézte hogy mentette e nekem ezeket a játékokat szóval elveszett az összes Sims2 kiegészítőm. És akkor barátnőm is már más suliba járt. Imádtam benne hogy lehetett építeni, hogy alakult a simek kis élete izgalmas volt a kockafejükhöz képest is. Sajnos a Sims 3-al nem tudtam játszani hiába kaptam meg folyton összeomlott a játék, pedig anyáéknak egész sokat kellett könyörögi, hogy megvegyék. Szegényeknek aztán tényleg megérte... 😂
WoW
Igen a WoW. Imádtam a WoW-ot, az online verzióját is tesómnak köszönhetően ismertem meg, anno le lehetett tölteni egy 20 napos ingyenes verziót, ahol 20. szintig lehetett eljutni. Akkor jött ki a Litch King, ami a mai napig a kedvenc kiegészítőm, mert hatalmas sztorija van és akkor még egészen szerethető volt maga a játék is. Őszintén bevallom nektek, én alis voltam mindig is, talán azért mert sosem felejtem el azt az élményt, amikor griffel először repültem be a fővárosba. Mert gyönyörű volt, teljesen rácuppantam a griffekre, (mint a DAO-ban lévő wardenem) és nővérem amikor kölcsön adta a kariját elgriffeztem az összes pénzét, ha nem menekültem a hozzám indokolatlanul beszélő angol emberkéktől, akik csak barátkozni akartak de én 13 éves voltam és világ életemben németet tanultam.
Néha, néha elkap a hév, hogy megint wowozzak, (egyszer még a 85-ös human hunterem is töröltem) de valahogy nem az igazi már, a pandás kiegészítő után is követtem a sztoriszálat, de erősen nem tetszett se az, hogy meghalt a kedvenc hordás karakterem, se az, hogy Sylvanas lett helyette a warchief, és olyan kicsit túlkomplikált lett az egész. Pedig hogy szerettem a Lovecraft ihlette old godokat, és Oulandet is. Na meg Arthast.
Ez után igazából a gépem minősége miatt inkább csak követtem az újabb játékokat, játszani a teljesítmény miatt maximum Minecraftozni tudtam a barátommal, és már a Terát is nyögve-nyelve vitte a gépem. De most már egészen belelendültem végre tudok játszani is, szóval legközelebb egy-egy hosszabb játék...értékelő...valamit hozok. XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése